Petra története
2011.02.21. 00:33
Petra írt egy történetet a történetíró versenyre, szavazzatok! :)
Virágeső
Elmesélem nektek Valorián egyik legrégibb mítoszát.
Háború tombolt hegyvidék szeles magaslatain. Csapatommal a tábort elveszvén másztuk meg Ibéria legmagasabb pontjait. Fáradtan, éhesen s szomjasan több ezernyi távolságot megtévén vágtunk neki az ismeretlennek heten. Mi, az Istennő lovagszövetségeként lettünk ismertek: Két megidéző, két pap, két harcos s egy vándor. Derion nyílesőitől szenvedtünk vereséget akkor. Csapataink elkóboroltak, miután teljesen elvesztettük a csatát. Nezak területére értünk. Mocsaras vidékein át úsztunk, miközben páncéljaink egyre nehezebb súlyt húztak magunkkal, a rozsdásodás veszélyeztette őket. Fegyvereink lassan már harcra nem voltak alkalmasak.
- Táborozzunk le abba a barlangba, teljesen kifáradtunk. - szólalt meg Szektor, az éjszaka uralkodója
Sehaxx, a nagy morcos macska a batyuját ledobta, bárdját a földbe állította, s leült egy farönkre. Mellette a két pap, Liba, s Sly csendes beszélgetésbe kezdtek. Nixon térdre esve, korgó gyomorral fürkészte a tájat, hátha meglát egy nyulat. Eknaton tüzet próbált gyújtani, miközben én száraz fát gyűjtöttem hozzá. Hűvös éjszaka köszöntött ránk, éreztük a tél rideg fuvallatát. Reggel útnak eredtünk, élelmet keresve. Liba énekelte utunk során a csapatindulót.
- Liba, ugye tudod hogy nagyon hamisan énekelsz? - kuncogott mellette Sly, botját csapkodva a földbe
- Nocsak, megszólalt a törpe. - húzta fel bozontos szemöldökét Szektor, miközbe odakacsintott Liba felé
Hirtelen Nixon megállt.
- Mit látsz, Nix? - kérdezte Eki, miközbe ugrándozott a harcos válla fölött
- Nem tudom... valami fényes... - mondta, miközben egyre jobban nézte a fényt - Rumapark mindenit! De hisz' ez egy portál egész Ibéria földjére!
Körbeálltuk a kulcsot, amely elvezethet minket szülőhazánkba. Sehaxx flegma képet vágott, miközben belevágott ököllel a forgó csillagba, hogy nem csak látomás-e. Hosszas nézelődés és megbeszélés során, hozzáértünk a portálhoz. Csak egy villanás volt az egész, mégis utána olyannak tűnt volna, mintha órák teltek volna el.
- Gebra.- támaszkodtam fel a botomon
Favágók falujába érkeztünk meg. Akkor lehetett érezni, hogy a harc egészen Gebráig kiterjedt. Lehetett érezni a vér bűzös szagát, teljesen kihalt volt az akkori vidám kis falu.
- A testvérem is köztük esett el... - nézett körbe szomorúan Szektor - Tehetséges harcos volt.
Együtt érző tekintet sugárzott mindannyiunk arcáról. 5 perc gyászolás után észak felé indultunk. Tarat kapuiba megálltunk. A homokos völgyet hó borította. Hosszas gyaloglás után Raust táboránál megálltunk lepihenni. Kora reggel útnak indultunk. Egyszer csak valakit suhanni láttunk az egyik fa mögül.
- Többen is vannak, éjjeljárók - szorította meg bárdját Nixon
- Érzem a bűzüket - Sehaxx vérszemet kapott
Hirtelen Sly kezéből kikapta valaki a botot, s teljes erőből egy fának lökte. Eknaton futott hozzá, szellem istene sebesen suhant utána, s harcra készen állt. Négy éjjeljáró vett körbe minket. Liba mormolása következtében fehér buborék vett körül minket, amely megvédett minket minden ártó dologtól. Sehaxx a bárdját a földbe csapta, széteresztve a düh sikolyt. Két derioni megtántorodott ettől, s láthatók lettek. Nixonnal együtt rávetették egymást a két vándorra. Szektor szélsebesen követte az egyiket, aki menekülni készült, s rákapaszkodott a karmaival, ami végzetét hozta az ellenfélnek. Azonban egy elmenekült.
- Jól vagy, törpi? - kérdezte Liba, miközben varázsitalt nyomott a szájába
Sehaxx felkapta vállára Sly-t, majd tovább indultunk.
- Endendros, atyám, HORUSFÖLD!!! - kiáltottam ugrándozva
Tavasz volt horusföldön. Lehetett érezni a friss levegőt, a virágok illatát. A fák rügyeztek, s ágaikon a madarak csiripeltek. Nyugalom érződött mindenki szívében, itt vagyunk a hazánkban. Horusfalva útjain indultunk el, Keter hídjánál megálltunk.
- Otthon, édes otthon - jegyezte meg Eknaton
Hirtelen a híd végéből Inso, céhünk vezére, s alvezére, Szalma vágtatott lovukon felénk. Alig szálltak le, máris a nyakunkba estek. Besétáltunk Keter híres kőből készült falai közé, a béke területére. Itt már nem voltunk veszélybe.
- Törpe!! - Szalma veregette meg Eknaton vállát s odakacsintott - Remélem nem esett semmi bajod.
- Neban Maha hívat titeket. - Inso szólalt meg komolyan
Palotába érve lakoma várt minket. Lehetett érezni a bárányhúst, ahogy a szánkba vesszük, a fűszeres ízét. A bor! A bornak a mámoros illatát, ami végigcsordult a testünben.
- Üdvözöllek titeket, bajtársaim, ezen a szép tavaszi napon! Sajnálom, ami történt. Vesztettünk ugyan csúfosan Derion ellen, de megalakult Valorián Szövetsége, és a háborúnak nincs még vége.
Miután jól belaktunk, kimentünk levegőzni. Mosolyt láttam mindenki arcán akkor. Végignéztem Keter utcáin, ahogy a törpegyerekek egymást kergették, s a nagymacskák kibeszélték asszonyaikat. Hirtelen meleg szellő csapott meg, meglibbentette a palástomat. Éreztem, hogy valami puha végigsimítja az arcomat.
Tavaszi virágeső örvendeztett minket.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KRISSZIPAP 2011.03.04. 20:59:37
Nagyon jó lett!
Gratula! :)
Makdaralo 2012.07.22. 20:15:00
Újraolvasgatom ezeket a bejegyzéseket. Nagyon jó nosztalgiázni. Sajnálom a HunTers újraelhanyatlását. Jó a történet Petra. Kapcsolatba lehet még lépni veletek? Írjatok légyszives.
Üsvözlet:Makdaralo(elgrekko)